6. fejezet

SooRa kissé idegesen szedte a lépteit a lépcső felé, de szinte még el sem ért a feljáróig, amikor nyílt az egyik szoba ajtaja, halk csörömpölés hangjai érkeztek hozzá, majd ismét ajtócsukódás zaja. SooRa lassan megfordult. A korábban bevitt tálca landolt a földön a dió színű falap előtt.

A cselédlány visszasietett az ajtóhoz, és óvatosan leguggolt a tálcához. Kissé elégedetlen sóhaj szakadt fel a lányból; csupán alig néhány falat hiányzott a tányérról, az üdítőnek is csak a fele fogyott el. A leginkább csak belepiszkált az Úrfija az ebédjébe. SooRa felvette a földről a tálcát, újabb halk sóhaj szökött át az ajkai között, majd ismét a feljáróhoz sétált.

A lépcső melletti szoba ajtaja hirtelen kinyílt, a cselédlány egy pillanatra összerezzent, és abban a pillanatban meg is állt. A legfiatalabb Úrfi bukkant elő rejtekéből, és le is cövekelt SooRa mellett. A lány lehajtott fejjel állt a lépcső mellett, igyekezett nem reszketve megtartani a tálcát.

- Reggel majdnem elsodortalak a lépcsőn – szólalt meg mély és egyben dallamos hangon –, de ugye nem ijesztettelek meg?

- Nem, Úrfi, nem történt semmi ilyesmi – felelt, majd biccentett egy aprót.

- Te lennél Hyung szobalánya?

- Igen, Úrfi. Im SooRa vagyok – figyelmesen meghajolt.

- TaeMin, és remélem, hogy nem lesz sok bajod a bátyámmal – ezzel távozott is a lány mellől, és lerohant a lépcsőn.

SooRa sóhajtott még egy mélyet, majd felemelte a fejét, és ismét útnak eredt. Az első lépésének pillanatában egy halk sóhaj érkezett a háta mögül, a cselédlány teste ismét megremegett a parányi lélegzetvételtől, és földbe gyökerezett a lába, mielőtt még érinthette volna a talpa a legfelső fokot. A tálcát bámulta, nem nézett fel.

Egy ismerős és meleg tenyér érintette ismét a bal vállát, finoman rászorított, majd egy gondolattal később el is haladt mellette a tulajdonosa, és meg sem állt a bejárati ajtóig. SooRa csak a szeme sarkából látta, ahogy távozik az Úrfija a házból, ismételten nélküle. SooRa megrázta egy picit a fejét, majd újfent nekiindult, hogy visszavigye a konyhába az ételt, és elmosogasson az Úrfi után.

A két tapasztaltabb szobalány a konyhában sürgött, Han asszony a mosókonyhában ténykedett. SooRa letette a tálcát a pultra, majd az üdítőt kiöntötte a mosogatóba, az összetúrt étel felett pedig tanakodni kezdett. EunSeo megállt a háta mögött, az állát a lány jobb vállára támasztotta, szusszantott egyet.

- Nem nagyon találkoztatok, mi? – szólalt meg suttogó hangon.

- Attól függ, hogy minek neveznéd a találkozást – jegyezte meg mosolyogva.

- Mégis? – pillázott nagyokat, majd vissza is támasztotta az állát a lány vállára.

- Fogalmam sincs hogy’ néz ki, és még a hümmögésein kívül semmit nem hallottam.

- JongHyun Úrfi már csak ilyen – kuncogta HyeMi, és ő is közelebb sétált a kolléganőihez.

- Viszont a te Úrfiddal összefutottam a lépcsőn – mosolyogta.

- Oh – HyeMi egy másodpercre paradicsomszínt öltött, aztán gyorsan el is legyezgette a kósza gondolatait, és megköszörülte a torkát. – És? Udvarias volt?

- Igen, nagyon. Még elnézést is kért az első találkozásunk miatt.

- Na, igen. TaeMin Úrfi már csak ilyen udvarias.

- Mióta vagy mellette, HyeMi?

- Mimi, és már öt éve vagyok TaeMin Úrfi szobalánya.

- Nektek sem indult zökkenőmentesen a kapcsolatotok?

- Ami azt illeti, de – felnevetett. – Az elejétől fogva kedveltük egymást, és sokszor keresett meg, hogy kiöntse a lelkét.

- Meg a nőügyeit is veled osztotta meg – motyogta az orra alatt EunSeo.

- Meg azokat – morogta halkan HyeMi.

- Öhm. Mimi? – pillázott.

- Á, nem. TaeMin Úrfi nem igazán híres arról, hogy szoknyabolond lenne, de volt egy lány, aki hm.

HyeMi ajkai között egy apró, ám annál nehézkesebb lélegzetvétel szökött át, mire EunSeo felemelte a fejét SooRa válláról, és barátnőjéhez ballagott. Egy kicsit megölelgette és megszeretgette, aztán elengedte, és visszaandalgott SooRához. Újra megtámasztotta az állát.

- TaeMin Úrfinak volt egy elég viharos viszonya egy lánnyal.

- Viharos?

- Annak tudnám nevezni. Semmi másról nem szólt a kapcsolatuk, csak arról, hogy összejöttek, aztán szakítottak, aztán megint összejöttek, aztán megint szakítottak, és utána megint egy pár lettek.

- Azt ne felejtsd el megmondani SooRának, hogy kinek a tanácsára jöttek újra és újra össze – jegyezte meg vigyorogva EunSeo.

- A tiédre – HyeMi bólintott. – Mert a szíveden viselted az Úrfi boldogságát – HyeMi ismét bólintással válaszolt. – És nem számított kivel van, amíg boldoggá teszi az Úrfit – HyeMi halkan felszusszantott. – Még ha nem is te vagy az – a lány hirtelen felkapta a fejét, és SooRára nézett.

- De erről senkinek se - kezdett bele a magyarázkodásba.

- Tudok titkot tartani. Attól, hogy látok dolgokat, még nem szoktam mindnek hangot is adni.

- De ha te így észrevetted már az első nap, akkor biztosan tudja IlHwa asszony is és Han asszony is – motyogta kissé ijedten.

- Nem hinném – felelte mosolyogva.

- Miért? – kérdezte egyszerre a másik két lány.

- Mert érteni kell a jelekhez. Mindkét fél részéről. Ha IlHwa asszony tud is a dologról, akkor se zavarja őt, és szerintem még örül is neki.

- Miből gondolod, hogy örül? – rebegtette a pilláit HyeMi.

- Abból, ahogy figyel titeket, és közben mosolyog magában.

- Mosolyog? Meg figyel? Mikor?

- Az ebédnél tűnt fel. Amikor rátok mosolyogtak az Úrfik, ti meg a fületek tövéig vörösödtetek. IlHwa asszony mindezt egy kis mosollyal könyvelte el.

- Jobban kell vigyáznunk, Mimi.

- Neked mindenképp Seo-yah! – kuncogta HyeMi. – Az én Úrfim legalább bír magával – kinyújtotta a nyelvét, majd mielőtt még egy játékos oldalba bökéssel gazdagodott volna EunSeo részéről, ellökte magát a pulttól, és messzebbre iszkolt.

- Honnan van ilyen jó szemed, SooRa? – kíváncsiskodott EunSeo, miután megkergette kicsit a másik cselédlányt a pult körül.

- Nem tudom – megrántotta a vállát. – Biztos az öcsém miatt.

- Neked van egy öcséd? – szinte felsikítottak a kérdés közben.

- Hogy’ hívják? Mit csinál? Helyes? Úgy értem, hogy~ - záporoztak HyeMi kérdései.

- Nyugi, lányok! Az öcsém még egyetemre jár, és JaeBumnak hívják. Arra a kérdésre pedig, hogy helyes-e, nem igazán tudok válaszolni, mert az öcsém, és soha nem néztem rá olyan szemmel. De mivel elég sok lány zsongja körül, így valami lehet a kölyökben.

- Mit értesz sok alatt? Váltogatja őket vagy mi?

- Nem – megrázta a fejét. – JaeBum nem ilyen. Kedveli a lányokat, de messzire egyikkel se merészkedik. Megtartja a távolságot tőlük, és tisztázza mindenkivel a dolgokat, nehogy beleéljék magukat.

- De van valaki, aki felé kacsintgat is? – vigyorogta HyeMi.

- Ami azt illeti, igen. Van egy lány, aki tetszik neki, de az én öcsikém ilyenkor egy igazi kis nyuszi tud lenni, és meghúzza magát.

- Érdekes egy srác a te öcséd, SooRa – mosolyogta EunSeo.

- Miért? – pislogott mosolyogva.

- Körülzsongják őt a csajok, viszont egy kis nyuszi lesz, amikor ő akar közeledni. Ez az érdekes benne.

- Csak tiszteli a lányokat, és nem akarja egyiküket se kihasználni. Ez az én öcsikém.

SooRa büszkén kihúzta magát mondata végén, majd a lányok hosszas noszogatását megunva végül előhúzta a pénztárcáját, és előkotorta belőle az öccse fényképét. A két lány elégedetten bólintott, elismervén a fiatal fiú külsejét, majd mosolyogva vissza is adták a lánynak fotót. De nem hagyták ennyiben a dolgot, tudni akartak még kis titkokat a lány életéből, aki kicsit vonakodva, de mesélt annak egy részéről.

* * *

A délután hátralévő részét a lányok külön töltötték. Míg SooRa ismét Han asszony segítségére volt a konyhában és a ház alsó szintjén, addig HyeMi újfent elvitte az Úrfiját egy találkozóra, EunSeo pedig Kim elnök dolgozó szobájában segédkezett az Úrfijának. Iratokat és különböző dokumentációkat kellett megkeresnie a fiúnak, és ebben kérte EunSeo bizalmas segítségét.

Sötétedéskor érkezett haza a legfiatalabb fiú HyeMi társaságában. TaeMin az emeletre vonult, a cselédlány pedig a szobájába, hogy ismét ruhát váltson, és abban tálalhassa a vacsoráját majd az Úrfinak. Miután minden szükséges papírokat megkerestek, KiBum is visszavonult a hálójába, EunSeo pedig a konyhába ment, és ott várta, hogy az Úrfi esetleg ismét kéresse magához. Végül HyeMi is csatlakozott a másik két cselédlányhoz és Han asszonyhoz.

- Minden rendben volt ma lányok? – kérdezte a házvezetőnő, miközben a hatalmas munkapultot törölgette.

- Igen, Han asszony! – felelte egybehangzóan a két tapasztaltabb.

- Nálad is, SooRa?

- Igen, Han asszony! – bólintott.

- Találkoztál is az Úrfiddal? – pillantott fel a rongyáról, aztán ismét a pultot törölgette.

- Igen, de nem mondanám túl beszédesnek – felsóhajtott.

- JongHyun Úrfi nem mindig volt ilyen visszahúzódó. Az utóbbi időben változott meg, és jóformán mindenkit kizárt az életéből.

- Han asszony?

- Igen, SooRa? – letette a rongyot, és a lányra nézett.

- Az a cselédlány, akit Han asszony említett. Akinek el kellett hagynia a Kim Családot. Miért kellett távoznia? – kérdezte idegesen.

- Ezt majd a lányok elmondják neked takarodó után – felelt egy halvány mosollyal egybekötve.

- Igen, Han asszony.

- Kérdezzétek meg az Úrfikat a vacsorával kapcsolatban, aztán gyertek vissza, és ha kell, készítsétek is el őket!

- Igen, Han asszony! – EunSeo és HyeMi egyszerre hajolt meg, majd távozott is a helyiségből.

- Te is menj, SooRa. Most állt be az Úrfi a garázsba az autóval. Mindjárt jön, és akkor megkérdezheted, hogy kíván-e vacsorázni valamit!

- Igen, Han asszony!

SooRa letette a diótörő kalapácsot, picit összébb söpörte a héjakat, levette a kötényét, és a ruháját is leporolta az esetleges szemcséktől. Biccentett még egyet Han asszonynak, majd robogott is az előtérbe, hogy illően fogadhassa az Úrfiját. Lehajtott fejjel állt meg a bejárati ajtótól néhány lépésnyire, és szinte abban a pillanatban nyílt is az óriási térelválasztó. SooRa mélyen felsóhajtott, és halkan megköszörülte a torkát.

- Üdvözlöm itthon, JongHyun Úrfi! – meghajolt. – Lefekvés előtt az Úrfi kíván vacsorázni? Készíthetek valamit?

- ... – nem válaszolt, csupán finoman megérintette a lány vállát, és elhaladt mellette.

SooRa nem adta fel, így az Úrfi után sietett az emeletre. Egészen a szoba bejáratáig követte JongHyunt, aki egy pillanatra hátra fordult, amikor a kilincsre fogott. Egy elégedetlen sóhaj érkezett a garbó alól, amely továbbra is ajkait takarta, majd benyitott a szobába, és be is zárta maga mögött az ajtót. SooRa nem mozdult. Türelmesen várt.

Alig három perccel később megint mozdult a kilincs, és kinyílt a diószínű falap. Egy pár cipőorral találkozott újfent a cselédlény, majd el is tűnt a szeme elől nem sokkal később, azonban az ajtó nyitva maradt. SooRa fújtatott még egyet, és összeszedte a bátorságát. Beljebb merészkedett a sötét helyiségbe, végül becsukta az ajtót, és megint összefonta az ujjait. JongHyun lassan közelebb lépdelt a lányhoz, egy nagyobb lépésre megállt tőle. A cselédlány lassan felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen Úrfijának, de ismét egy napszemüvegbe ütközött a pillantása...

* * *

EunSeo és HyeMi egyszerre szaladt fel a lépcsőn, és mosolyogva nyitott be az Ifjak szobáiba egy rövid kopogtatás után, majd tökéletes összhangban el is tűntek a falapok mögött. Pár perc leforgása alatt már léptek is ki a hosszú közlekedőre, majd szélsebesen leszaladtak a feljárón, és újfent a konyhába iparkodtak.

- Na? Lesz vacsora? – vigyorogta EunSeo.

- Lesz – morogta válaszul.

- Naaa? Ennyire nem örülsz?

- Jobban örülnék, ha nem mindig ugyanazt kérné reggelire is, mint vacsorára.

- Akkor turmix – mosolyogta a fiatalabb.

- Az. Bár a változatosság kedvéért most csokisat kért az Úrfi.

- Változatos. Pff. Minden második nap azt iszik vacsorára.

- Neked mit kíván az Úrfi? – pillázott széles mosollyal az ajkain.

- Most megúsztam a gyümölcssalátát. Csak egy tányér müzlit kér vacsira.

- Akkor gyorsan csináljuk meg nekik, nehogy éhezzenek ezek a szegény párák! – felnevettek.

Pillanatok alatt készültek el a szóban forgó ételek, majd tálcára helyezve már úton is voltak vele a cselédlányok. Elsőként HyeMi kopogtatott a legfiatalabb Úrfi ajtaján, majd eggyel arrébb EunSeo nyitott be az Úrfija szobájába.

* * *

KiBum lassú mozdulattal kivette a tálcát a lány kezéből, és félretette. EunSeo maga mellé engedte a karjait, de szinte alig csúsztak le a combjai mellé, KiBum ismét szemben állt vele. A mellkasaik finoman egymáshoz simultak. Az Úrfi lassan felemelte jobb kezét, és egy mozdulattal bezárta a háló ajtaját, majd mindkét tenyerét EunSeo csípőjére vezette. Megszorította a testét. A lány összerezzent a várt váratlantól.

Szóra nyitotta a száját, de hang már nem távozott rajta, helyette KiBum perzselő ajkait érezte meg párnáira simulni, amik azonnal heves becézgetésbe kezdtek. Aztán a következő pillanatban a cselédlány már a falapon találta magát felszögezve, lábai között KiBummal. Combjai gyengéden fonták át KiBum keskeny derekát, karjaival a nyakában kapaszkodott, és szorosan húzta magához. Egyre közelebb és közelebb.

Egyik keze felsiklott KiBum tincsei közé, és megszorította őket finoman, másik keze már a hátán garázdálkodott, és karmolászta érzékien. Halk sóhajokkal szakították meg olykor az édes és egyben tiltott csókcsatát, ami lassanként változott egyre hevesebbé. KiBum váratlanul EunSeo félgömbjeibe markolt, határozottan megmozdította a csípőjét a lány felé, mindkettejükből egy hangosabb nyöszörgés tört utat magának. Végül a lánnyal a karjaiban sétált el az ágyáig, majd gyengéden végig is fektette a bársonyon... Édes mámor.

* * *

HyeMi mélyen meghajolt a szobába lépve, és egészen az ágyig lépdelt a kezében a tálcával. Óvatosan letette az asztalra, ahol TaeMin forgatott néhány iratot, majd ismét meghajolt az Úrfi előtt. TaeMin félretette a papírjait, majd a tálcát is arrébb csúsztatta. Mindkét kezével a lány csuklóira fogott, és közelebb húzta magához, majd egy ügyes, de annál határozottabb mozdulattal felültette az asztalra, lábaival pedig HyeMi combjai közé férkőzött.

A lány karjait a nyakára vezette, majd hosszan végigsimítva a gerince mentén, közelebb húzta magához HyeMit, és gondolkodás nélkül érintette össze telt párnáit a lányéval. Szenvedélyes és tiltott csókban egyesültek, mely azonnal el is mélyült.

A másik testét cirógatva – és tincseit szorongatva olykor – csókolták mélyen egymást, és feledkeztek bele a veszélyes játékba. TaeMin az egyik kezét a fafelület és a lány feneke közé vezette, másik kezével a derekára szorított, és még közelebb rántotta magához, pedig már semmi hely nem volt közöttük. Mégis közelebb akarta érezni HyeMi forró testét; másik kezét is a lány fenekére csúsztatta, és lassan felemelte. Egyetlen fordulat után az ágyon találták magukat. TaeMin teste lágyan ringatózott HyeMi felett, akinek a combjai a fiú derekát kulcsolták át kissé reszketve... Tiltott szenvedély.