2. fejezet

SooRa idegesen szedte a lépteit Han asszony mögött; átsétáltak a hatalmas előtéren, mely sakktáblához hasonló mintázatban pompázott. SooRa egy pillanatra elképedt a kövezettől. Most tűnt csak fel neki igazán, hogy hova is került valójában. Az előtérben szinte bált lehetett rendezni, olyan óriási volt. A lépcső útja kétfelé vezetett, tökéletesen a bejárati ajtóval szemben helyezkedett el a hosszú és fekete márványban díszelgő feljáró. A legalsó fokhoz érve Han asszony megállt, majd SooRa felé fordult.

- Balra vannak az úrfik szobái, jobbra pedig Asszonyom és Kim Elnök szobája, illetve Kim Elnök dolgozó irodája is arra leledzik – suttogta.

- Igen.

- Neked mindig balra kell menned. Minden esetben. Asszonyom nem szereti, ha az Ifjak szolgáiba ütközik, az Elnök pedig szintén nem díjazza a tévelygést.

- Igen, Han asszony, értem.

- Ne ijedj meg, az Asszonyom nem annyira mogorva, mint amilyennek elsőre látszik.

- Nem is gondoltam ezt, Han asszony! – mélyen meghajolt.

- Ajumma? – süvített végig egy kissé mély, de kellemes női hang az előtér falain belül, lassan elindult lefelé a lépcsőn, és végigmérte SooRa alakját. – Ki az új lány?

- Asszonyom – meghajolt –, ő itt SooRa – mutatott a lányra.

- Hm – biccentett egyet.

- Üdvözlöm Kim Asszony, Im SooRa vagyok! – meghajolt a ház asszonya előtt.

- SooRa. A lányokkal megismerkedtél már?

- Igen, Kim Asszony! – felelt lehajtott fejjel.

- SooRa – bal vállára simította a tenyerét –, nyugodtan szólíts IlHwa asszonynak, a lányok is így szólítanak – apró mosolyra húzta ajkait –, te lennél az új lány?

- Igen, IlHwa asszony! – meghajolt.

- Találkoztál már a fiammal?

- Épp most készültem megmutatni SooRának az Úrfi szobáját – felelt helyette Han asszony.

- Akkor sajnos csak a szobáját tudod megmutatni neki, mert a fiam az előbb ment el itthonról.

- Egyedül? – értetlenkedett picit Han asszony.

- Azt mondta, hogy nem kér maga mellé semmilyen kísérőt, nincs rá szüksége. Egyedül is el tudja intézni a dolgait – felelt némi csalódottsággal a hangjában.

- Értem, Asszonyom! Bocsánat, hogy tapintatlan voltam, csak tudja, Asszonyom, SooRának az a feladata, hogy mindig az Úrfi mellett legyen, ahogyan a másik két lány a fiatalabbak mellett – magyarázkodott Han asszony.

- Tudom-tudom, Han asszony! – a csuklójára fogott. – Még meg kell szoknia az itthoni szokásokat. Kim Elnök tudja már, hogy a fia megjött?

- Nem, Asszonyom – megrázta a fejét a házvezetőnő.

- Akkor majd én megmondom az Elnöknek – elmosolyodott.

- Igen, Asszonyom – meghajolt, majd SooRára nézett.

- Mutasd meg SooRának a fiam szobáját, és a többi helyiséget is, addig beszélek az Elnökkel, valószínűleg hívatni is fogja őt majd nemsokára.

- Igen, Asszonyom! – bólintott Han asszony.

- A házszabályokra is hívd fel a figyelmét SooRának.

- Mindenképpen, Asszonyom! Ez lett volna a következő, az Úrfi~

- Nem szükséges magyarázkodnod, Ajumma – újabb lágy mosoly jelent meg az ajkain. – Tudom, hogy mindig mindenre ügyelsz - sóhajtott egyet. - SooRa?

- Igen, IlHwa asszony? – fordult a ház asszonyához.

- Remélem, hogy hamar beilleszkedsz hozzánk, és minden rendben lesz, ami a munkádat illeti.

- Minden erőmmel ezen leszek, IlHwa asszony, remélem, hogy nem lesz rám panasz! – mélyen meghajolt.

- Most menjetek!

A házvezetőnő és SooRa egyszerre hajolt meg IlHwa asszony előtt, majd miután a ház asszonya elindult a hosszú közlekedőn, az Elnök irodája felé, addig Han asszony gyengéden megszorította SooRa csuklóját, és lassan felfelé kezdte húzni. A lány kérdés nélkül követte a házvezetőnőt, és kicsit nyugodtabban szedte a lépcsőfokokat. Kicsit megkönnyebbült, hogy még nem kell találkozni azzal a bizonyos Úrfival, akinek meglehetősen nehéz természete van.

Elhaladtak az első ajtó mellett, mely bükk színben feszített, és Han asszony elmondása szerint ez a legfiatalabb fiú szobája. Mi sem bizonyítja azt, hogy HyeMi is ezen az ajtón jött ki abban a pillanatban, ahogy elhaladtak a szoba előtt, kezében a tálcáját szorította. Bólintott Han asszonynak, küldött egy mosolyt SooRának, majd robogott is tovább a dolgára.

A második ajtó előtt elsétálva – ami ezúttal juhar színű volt – Han asszony kicsit megrázta a fejét, majd halkan közölte az új lánnyal, hogy a középső gyermek rezidenciája előtt mentek épp el. EunSeo széles vigyorral az arcán lépett ki a helyiségből, kacsintott egyet SooRára, és sietett is HyeMi után a konyhába.

A harmadik ajtó előtt Han asszony lecövekelt, majd SooRára nézett. A lány lassan végigvezette a tekintetét a dió színben pompázó fabetétes ajtón, és a házvezetőnőre pillantott. Nyelt egy nagyot.

- Megjegyezted? – SooRa bólintott. – Rendben. Nem tudod eltéveszteni.

- Öhm. Han asszony? – szólalt meg suttogva.

- Igen, SooRa?

- Az kinek a szobája? – a házvezetőnő háta mögé nézett, és finoman egy fekete ajtó irányába biccentett az állával.

- Azt nem kell tudnod. Vannak dolgok, amikről nem első nap kell értesülnöd, hanem majd a későbbiek során.

- Igen, Han asszony, bocsásson meg! – mélyen meghajolt.

- Jól van, semmi baj. Majd idővel úgyis mindent megtudsz – megveregette a vállát. – Gyere, visszamegyünk a szobádba, és megbeszéljük a házszabályokat.

- Igen, Han asszony! – bólintott.

Han asszony mosolyogva simított végig a kicsit rémült lányon, megszorította a csuklóját, majd egy gondolattal később elengedte, és együtt visszasétáltak a földszintre, majd onnan egyenesen a cselédszobák felé vették az irányt.

- Han asszony! – HyeMi hajolt meg a házvezetőnő előtt egy másik egyenruhában, ami a leginkább egy férfiöltönyhöz hasonlított.

- Hová kell vinned az Úrfit?

- Egy találkozóra, ahogy Han asszony mondta.

- Igen. A kocsi ki van takarítva? – HyeMi bólintott. – Kívülről is lemosattad tegnap délután? – Ismét bólintással jelzett. – Jól van, menj, állj elő az autóval, ne várakoztasd túl sokáig az Úrfit, már biztosan készülődik.

- Igen, azt mondta, hogy sietni akar, és amikor kijöttem a hálójából, még hallottam, hogy elment tusolni.

- Jól van. Akkor eredj! A sapka?

- Itt van! – HyeMi mosolyogva felemelte a nevezett kiegészítőt, majd egy mozdulattal a fejére tette, majd a bejárati ajtóhoz igyekezett.

- Menjünk, mert lassan jelenésed lesz az Elnöknél.

- Igen, Han asszony – SooRa döbbenten nézett HyeMi után, végül követte a házvezetőnőt.

- Mindjárt mindent megtudsz, és akkor nem lesz benned ennyi kérdés – mosolyogta szavait Han asszony, majd a szobájához érve megálltak. – Gyere, itt megbeszélünk mindent.

Ugyanaz a kissé szegényes környezet fogadta SooRát Han asszony szobájában is, mint amit a sajátjában látott. Bár akkor sem érezte, hogy túl sok mindenre lenne szüksége, hiszen jó formán csak aludnak itt. Han asszony leült az ágy végére, és SooRát is maga mellé parancsolta, bármennyire is ellenkezett vele a lány.

- Tehát – kezdett bele –, az alapvető szabályokat fogom megismertetni veled, SooRa. A legelső, hogy mindig az Úrfi szolgálatára kell állnod. Kivételt képez ez alól az éjszaka. Tíz órakor van takarodó mindenkinek, így nekünk is akkor kell nyugovóra térnünk, és elvégeznünk minden házimunkát. Tíz után nincs motoszkálás és járkálás.

- Igen, Han asszony.

- Az éjszakát tanácsos alvással töltened, hogy reggel friss fejjel kezdj neki a napodnak – SooRa bólintott. – Az Úrfiknak külön ébresztési sorrendjeik vannak, de az Elnök kérésének megfelelően legkésőbb kilenckor már ébren kell lenniük, és a reggelit is el kell fogyasztaniuk. Persze vannak kivételes esetek, mert éppen elhúzódott az előző napi programjuk, de ez változó.

- Mikor kell keltenem az Úrfit? – kérdezte halkan.

- Majd megmondja – válaszolta mosolyogva. – Előbb túl kell lennetek a személyes találkozón.

- Igen, értem. Bocsánat.

- A második legfontosabb, hogy nem lehet mélyebb érzelmi viszony köztetek az Úrfival.

- Mélyebb? – kikerekedtek SooRa szemei.

- Szerelmi. Nem lehet semmiféle érzelmi kapcsolat az Úrfi és közted, ha ez mégis megtörténik, akkor azonnali hatállyal felmondanak neked, és többé nem is dolgozhatsz más háznál.

- Oh. Nem. Nem, Han asszony, emiatt nem kell aggódnia – mentegetőzött a lány sietve.

- Azért mondom, mert volt már példa rá, hogy az egyik Úrfiba belehabarodott az egyik cselédlányunk, és neki távoznia kellett. Azóta mosogató egy belvárosi étteremben.

- Nem, Han asszony, nem kell aggódnia. Nincs ilyen problémám.

- Talán nem a fiúkat kedveled, SooRa? – kicsit félve kérdezett rá a lánynál, de már meg is bánta, ahogy az utolsó szó is elhagyta a száját.

- Nem, Han asszony, nem erről van szó – SooRa tekintete elhomályosodott. – Tudja, Han asszony, nem hiszem, hogy valaha is újra szerelmes leszek. Így nem kell aggódnia.

- Értem – a házvezetőnő kissé csalódottan felsóhajtott. – Azért még ne temesd a szerelmet, mert nem tudhatod, hogy mikor jön el a te időd – megsimogatta a felkarját.

- Han asszony?

- Igen?

- EunSeo azt mondta, hogy jóban vannak az Úrfikkal. Nekik nem volt gond belőle?

- Mivel sok időt töltenek együtt az Úrfikkal, így természetessé vált, hogy egy közelebbi baráti viszony alakult ki közöttük. Erről Asszonyom is tud, és nincs ellenvetése. Az Elnök pedig addig nem foglalkozik vele, amíg Asszonyom nem járul elé, és jelenti, hogy az egyik cselédlánytól meg kell válniuk.

- Értem.

- Szóval, ha az Úrfi esetleg majd a bizalmába fogad, akkor nyugodtan közeledhetsz hozzá, de csak barátilag.

- Nem hinném, hogy erre hamar sor kerülne. Jobb szeretem megtartani a távolságot.

- Okos hozzáállás, SooRa. De azt se felejtsd el, hogy néha jól jön egy barát a bajban.

- Értem, Han asszony.

- Egyelőre ennyit a legfontosabb szabályokról. A többit majd az Úrfival beszélitek meg, és én is segíteni fogom a munkádat. Akad, hogy az Elnök szervez programot a Fiainak, amit Asszonyom velem oszt meg, és én adom tovább nektek. De a programjaik nagy részét az Úrfik szervezik.

- Igen, Han asszony.

- Gyere, menjünk vissza a konyhába – felkelt az ágyról –, az Úrfi is lehet, hogy lassan visszaért már.

- Igen, Han asszony – SooRa is felemelkedett. – Öhm. Kérdezhetek valamit?

- Persze, SooRa, bátran.

- HyeMin miért volt másmilyen egyenruha most? Nekem is kell majd ilyet felvennem?

- Igen, SooRa. Valahányszor majd el kell vinned az Úrfit valahova, annyiszor kell majd öltönyt viselned. Majd levesszük a méreteidet, és másnapra el is készül. Ugye van jogosítványod?

- Igen, Han asszony, bár nagyon ritkán van lehetőségem, hogy használjam.

- Itt majd fogod. Na, menjünk. Kim Elnök már biztosan vár az irodájában. Mindenkivel elbeszélget az első napján.

SooRa határozatlanul bólintott egyet Han asszonyra, majd visszamentek a konyhába, aztán néhány perccel később SooRa már a lépcsőn sétált felfelé, útban Kim Elnökhöz.